Az új Flash mozifilm egyedülálló darab a DC jelenlegi palettáján. Egyszerre zár le és nyit ki cselekményszálakat, és legalább annyira izgalmas maga a film, mint annak a találgatása, vajon milyen irányba indulnak el az alkotók a jövőben, feltéve, ha lesznek egyáltalán folytatások…
A Flash mozifilm talán a DC egyik legbevállalósabb produktuma a cselekmény megvariálása és a szereplőváltoztatások tekintetében. Ugyanis ez a Flash-történet egyszerre egy kvázi eredettörténet – legalábbis a mozifilmek világában – ugyanakkor egy átvezető alkotás is a lehetséges további szuperhős filmek folytatását illetően. Azonban ez a merészség nem a forgatókönyvírók érdeme, ugyanis a film alapjául szolgáló képregény (Flashpoint, magyarul is megjelent Fordulópont címen) szintén egy új, pontosabban különálló fejezetet nyitott anno, 2011-ben DC képregények univerzumában. Az ott foganatosított változásokra részletiben nem térek ki (túl sok és szerteágazó), annyit mégis érdemes tudni erről, hogy a szereplőket teljesen újrapozícionálták, néhányakat megfiatalítottak, másoknak teljesen új irányba vitték el a történetét, vagyis az addig jól ismert karakterek teljes újragondolása történt. Tették mindezt – a képregényuniverzumban ugyan nem először – a multiverzum ütőkártya segítségével. A 2012-ben elinduló A zöld íjász című tévésorozatról is fontos említést tennünk, hiszen ebben Flash többször is tiszteletét tette, ami olyan népszerűvé tette a karaktert, hogy 2014-ben önálló sorozatot is kapott (ez most zárul a 9. évaddal és a Grant Gustin alakította Barry Allannel a címszerepben). Ezt azért említem meg itt, mert A zöld íjász Végtelen világok krízise (8. évad 8. rész) című epizódjában nem csak a Grant Gustin által alakított Flash-sel találkozhattunk, de egy cameo erejéig az Ezra Miller alakította alakváltozatával is.
Flash tehát nem csak gyors, nem csak „át tud rezegni a falakon”, de a gyorsasága miatt képes az időutazásra is. És ugye, ha valamit megváltoztatunk a múltban, annak a jelenben lesznek következményei. Pontosabban, megváltozik a jelen és létrejön egy párhuzamos univerzum. Ha sok mindent változtatunk, akkor pedig multiverzumok jönnek létre. Így tehát érthető, miért Flash sztorija a kulcs, az egyetlen szuperhősé, aki képes az időutazásra. Ezt a pillangóhatás-jelenséget használták most ki a filmes alkotók is. Azonban nem volt ez olyan könnyű filmszületés. Számos befutónak tűnő, de aztán mégsem maradós forgatókönyvíró és rendező után végül az Azzal bizonyító Andy Muschetti rendező vitte végig a filmet. Azonban ott volt még a folyamatosan csúsztatott bemutatódátum, ami amikor végre kitűzésre került 2023 nyarára, akkor azért került veszélybe, mert Ezra Miller nem éppen szuperhőshöz méltó cselekedetievel botrányhőssé vált (betöréses lopás, erőszakos viselkedés stb.), és kérdéses volt, hogy egyáltalán bemutassák-e a filmet. És bár jelenleg a színész rehabilitáción vesz részt és mea culpázik rendesen, az őt övező vihar csak nagyon lassan csitul (a Flash bemutatóján történő megjelenése önmagában is kisebb botrányt okozott).
Mindent egybevéve tényleg nagyon nehezen jutott el a mozivászonig a Flash, amivel kapcsolatban tehát nem csak a régóta húzódó bemutató, de a képregényes és filmsorozatos elődök miatt a rajongói elvárások is feltehetően nagyok voltak. És akkor azzal a szemponttal még nem is foglalkoztunk, hogy mindez hogyan is illeszkedik az eddigi vegyes fogadtatású mozifilmekhez.
A Flash – A Villám sztorija szerint Barry Allan (Ezra Miller), miután rájön, hogy a sebesség segítségével képes az időutazásra, barátja, Bruce Wayne (Ben Affleck) tanácsa ellenére, visszamegy az időben, hogy rendbe hozza saját családi ügyeit és megmentse az édesanyját, akit még kisgyerekként vesztett el. Az akciót sikeresen végre is hajtja, azonban nem a saját univerzumában köt ki, hanem a megváltoztatott múltnak egy alternatívájában, ahol úgy tűnik, a családjával ugyan minden rendben, azonban a világot fenyegető Zodot (Michael Shanon) ezúttal nincs, aki megállítsa. Ennek az az egyszerű oka, hogy nincs se Superman, se Batman, sem pedig Igazság Ligája. Legalábbis a Barry Allen által ismert formában. Mindennek tetejébe elveszíti az erejét, plusz saját fiatalkori énjét is pesztrálnia, tanítania kell, akinek személye még önnön meglátása szerint is „kissé” idegesítő…
A film nagy vonalakban az önmagunkkal való szembenézésről, a döntéseinkért vállalt felelősségről, illetve a múltfeldolgozásról szól. Méghozzá igen intelligensen, látványosan és mindezt szórakoztatóan tálalva. Nem túl komor, de nem is idegesítően vicceskedő, pont jó arányban vegyülnek a humorosabb és a komolyabb hangvételű jelenetek. Ezra Miller, pszichés problémák ide és botrányok oda, elképesztő színészi teljesítményt nyúlt a filmbeli kettős szerepében. Mondjuk, a színészi kvalitásaival eddig sem voltak gondok. Összességében kijelenthető, hogy A Flash – A Villám egy határozottan jól sikerült szuperhős film lett. Nekem kifejezetten tetszettek a különböző popkulturális kikacsintások, a kedvenceim egyértelműen a Vissza a jövőbe-filmekre vonatkozó utalások voltak, amik nagyon adták magukat, hiszen mégiscsak egy időutazós filmről van szó. Viszont a Flash-t érhetik, és ha jól tapasztalom, érik is méltatlankodások a képregények, de a televíziós sorozatok rajongói részéről is. Bizonyos szempontból lehetne ezeket akár jogosnak is tekinteni kezdve azzal, hogy Barry Allen miért nem szőke és atletikus alkat egészen addig, hogy pl. miért éppen Grant Gustint hagyták ki a nagy cameo-özönből, főként, hogy a sorozat egyszer már összekacsintott a mozifilmes vonallal a Végtelen világok válságában. Azonban nem lehet minden kívánalomnak eleget tenni, hiszen rendkívül szövevényes mind a képregények, mind pedig a sorozatok világa. Az alkotók ehelyett úgy döntöttek, hogy inkább a mozifilmes vonal előtt emelik meg tiszteletteljesen azt a bizonyos kalapot, ezzel egyértelművé tették azt is, hogy a filmes univerzumban kívánják mozgatni a szereplőiket (kivételt képez a 2019-es Joaquin Phoenix-féle Joker és a Robert Pattinson-féle 2022-es Batman világa). Ennek azért is van értelme, mert ezeket a cameókat és áthallásokat azok is tudják értékelni és élvezni, akik csak a mozifilmes Batmaneket és Supermaneket ismerik.
Mivel Flash legjobb barátjának Bruce Wayne-t tartja, így nem meglepő, hogy Batman karaktere és alteregói igen fontos szerepet kaptak ebben a filmben is. Nyilván minden rajongó könnyekig meghatódott, amikor Michael Keaton három évtized után ismét magára öltötte az ominózus jelmezt, ám annyit még elárulhatok, hogy nem ő az egyetlen visszatérő színészünk ebben a szerepben. És itt el is érkeztünk a folytatás problematikájához. Azt ugye tudjuk, hogy a Flashpoint újrapozícionálta a szuperhősöket, sőt, ha kicsit követtük a mozifilmes érát, akkor nagyjából azzal is tisztában vagyunk, hogy a Ben Affleck és Henry Cavill nevével fémjelzett univerzum nem igazán váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Hogy mindez a nem teljesen átgondolt sztorivonal-vezetés, esetleg a kifejezetten hullámzó minőségű filmek miatt történt-e, azon lehet gondolkodni. A lényeg, hogy valahogy nem sikerült olyan módon egységben tartani ezt a világot, mint tette azt a Marvel a saját univerzumának építésekor. Azonban James Gunn A galaxis őrzői 3. része után teljesen átigazolt a DC-hez és egy sokkal összeszedettebb, de új alapokon nyugvó filmfolyamot ígér a jövőben. Ebbe a reboot koncepcióba pedig nagyon is illeszkedik az új Flash-film biztosította multiverzumos ugródeszka. Ám, hogy milyen irányvonalat választanak, az kiderül, ha ez a sokat próbált alkotás mégis beváltja a hozzá fűzött reményeket a mozikasszáknál, és esetleg megkapja a folytatást. Bár most nagyon úgy fest, hogy ez nem fog összejönni, pedig én várnám. Illetve ott van még a bemutatásra váró Aquaman 2. is, amiben ugyan még Ben Affleck a Batman, de tudjuk, hogy a multiverzumban bármi megtörténhet. Még az is, hogy Marty McFly szerepében Eric Stoltz válik szupersztárrá…
Flash – A Villám (16)
The Flash
premier: 2023. június 15.
Játékidő: 144 perc
Főszereplők: Ezra Miller, Ben Affleck, Sasha Calle, Michael Shannon, Michael Keaton
Rendezte: Andy Muschietti
Gyártó: DC Comics, Warner Bros.
Magyarországon forgalmazza az InterCom
