Jack Bauer nehéz napjai
ZALÁN MÁRK
2001. szeptember 11-e után az amerikaiak önbizalma jelentősen megrendült. Saját nagyvárosaikban támadták meg őket, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt. Mindennek tetejébe évekig olyan kormányzat állt a nemzet élén, amely egy újabb, országuktól távol eső háborúba, és a teljes bizonytalanságba sodorta a népet. Egy ilyen időszakban érthető módon új hősökre volt szükség, akikben meg lehet bízni, akik visszaadhatják az erőt és a reményt. Erre a filmstúdiók is felfigyeltek, és talán nem véletlen, hogy az azóta eltelt kilenc évben megannyi szuperhőssel (Pókember, Batman), valamint egy klasszikus amerikai zsáner, a (neo)western újjáéledésével (Nem vénnek való vidék, Börtönvonat Yumába) találkozhattunk a mozikban. A hősök azonban nem csak a nagyjátékfilmekben tűntek fel, hanem az azok népszerűségét egyre inkább túlszárnyaló tévésorozatokban, így például a 24-ben is, melynek évadjai erőteljesen tükrözik a szeptember 11-e utáni Amerikát. A sors érdekes fintora, hogy a Robert Cochran és Joel Surnow páros kreálta széria első évadját a tragikus események előtt forgatták le, novemberben pedig már sugározták a televíziókban.
A 24 az amerikai terrorelhárításnál dolgozó Jack Bauer (Kiefer Sutherland) egy napját mutatja be. Az epizódok a reklámokkal együtt a valós időnek megfelelően egy óra hosszúak, így jön ki egy teljes nap. A sorozat rövid idő alatt óriási sikert ért el Amerikában (idén mutatták be a nyolcadik évadot), a fegyverét kezében tartó Jack Bauer képe pedig ikonikussá vált. Minek köszönhető a 24 ilyen mértékű sikere?
A sorozat mindenekelőtt profi kivitelezésével hívja fel magára a figyelmet. Költségvetése, vizuális megvalósítása a hollywoodi játékfilmekkel vetekszik. Számtalan jelenetet kettő – vagy még több – kamerával rögzítenek, emiatt az évadok valamennyi epizódjában találkozhatunk a sorozatnak szinte védjegyévé vált osztott képernyős megoldással. A történetek időhöz kötöttsége (az események egy időben zajlanak), valamint a több szálon futó párhuzamos cselekményvezetés indokolttá teszik[1] ezt az eljárást, ugyanakkor akadnak olyan (egyes nézők számára talán zavaró) pillanatok is, amikor a hatás fokozásáért egy jelenetsort egyszerre több szemszögből mutatnak be.
A 24 kétségtelenül a korai sikerek (Az elveszett fiúk, Egyenesen át) után méltatlanul elfeledett Kiefer Sutherland nagy visszatérése. A különleges hangú színész (ezt az adottságát Joel Schumacher használta ki ügyesen a 2002-es A fülkében) a sorozatban többet szerepelt, és több díjat kapott érte, mint összes addigi nagyjátékfilmes szerepéért együttvéve. Ő formálja meg Jack Bauert, a terrorelhárítás legjobb ügynökét, akinek merényletek, terrorcselekmények megakadályozásából és összeesküvések leleplezéséből egyaránt kijut.
Bár mindegyik évad több szálon fut, és rengeteg szereplőt mozgat, Jack a széria központi figurája. Olyan szereplő, aki egyszerre emeli be a sorozatok világába az akciósztárok és westernhősök valamennyi tipikus jellemzőjét: minden lövése hajszálpontos, minden lépése határozott, szinte legyőzhetetlen, és azonnal felismeri, ha hazudnak neki. Céljainak elérése érdekében bármire képes, és ilyenkor magasról tesz a szabályokra, illetve felettesei parancsaira. Mivel éles eszével hamar átlátja a legbonyolultabb szituációkat is, döntései rendre sikeresnek bizonyulnak, amivel eloszlatja a benne kételkedők aggodalmait. Tetteinek azonban egyéb következményei is vannak.
Jack közel sem hibátlan karakter, hiszen fellépése néha túlságosan agresszív, könnyen ki lehet hozni a sodrából, robbanékony természetét pedig csak még jobban felkorbácsolja az első évad végén bekövetkezett tragédia. Ettől kezdve nemcsak kiábrándultabb, hanem sokkal kegyetlenebb is lesz, ám ehhez hozzá kell tenni, hogy gyakran a kialakult helyzetek kényszerítik a durvaságra. Módszerei megkérdőjelezhetőek, ám hatásosak. Erre jó példát szolgáltatnak azok a jelenetek, melyekben Jack információkat akar kiszedni az elfogott gyanúsítottakból. Míg mások körülményeskednek, ő a falhoz vágja a vallatóterem asztalát, a tettes arcába üvölt, de előfordul, hogy fizikailag bántalmazza, vagy lelki nyomást próbál gyakorolni rá (nota bene: a sorozat interneten elterjedt paródiái általában ezeket a pillanatokat figurázzák ki).
Jack szinte valamennyi évadban elveszít egy hozzá közel álló személyt. Ezzel idővel megtanul együtt élni, munkáját azonban nem hajlandó tovább végezni, folyamatosan ki akar szállni. A negyedik évadra el is hagyja a terrorelhárítást, ám az ott bekövetkező események, valamint a többi évad történései mindig visszarántják az események középpontjába. Még ha sikerül is elhárítania a veszélyeket, nem kizárt, hogy éppen saját magát képtelen megmenteni (ahogy az ötödik évad végén látható). Jack Bauer mindezekkel együtt csak jobban megerősíti helyét a jellegzetes akcióhősök táborában.
Vajon kizárólag az erős technikai háttér és a főhős karaktere miatt lenne népszerű a sorozat? A 24 igazi motorját a forgatókönyvírók adják, akik az első résztől az utolsóig képesek adagolni az izgalmakat, valamint újabb és újabb fordulatokat beépíteni a történetekbe. Filmes iskolákban lehetne tanítani, hogy a 24 milyen nagyszerűen irányítja és csapja be nézőjét (ld. ahogy az első évad utolsó részében fény derül a terrorelhárítás árulójának kilétére), valamint ahogy olyan pattanásig feszült, lehetetlen helyzetek elé állítja hőseit, amelyekből nem lehet „tisztán” kijutni. Jack sziklaszilárd jellemének köszönhetően általában jól, kételyek nélkül kezeli a konfliktusokat, szemben másokkal: Palmer szenátor az elnöki kampány sikerét veszélyezteti azzal, ha merénylői halottnak hiszik (első évad), Logan elnök lelkén pedig több ártatlan amerikai állampolgár halála szárad, ha nem teljesíti a terroristák követeléseit (ötödik évad).
A 24 sztorifelelősei ezen kívül folyamatosan reflektáltak az amerikai aktuálpolitikára, a terrorfélelemre, a tehetetlen, de befolyásos egykori elnökre (Logan = G. W. Bush), a saját üzleti érdekeiket képviselő konzervatívokra, és megjósolták a fekete elnök győzelmét. Mindemellett számos újdonságot is beemeltek az évadokba: Jacknek állandó partnere (Chase) lett a harmadik évadban, és családja is szerepet kapott a hatodikban.
A forgatókönyvírók 2008-as sztrájkja a 24-et sem kerülte el, ezért a produkció hosszú hónapokra leállt. Jack kalandjai azonban nem értek véget, hiszen a szerzők újra összeültek, így elkészülhetett a hatodik és hetedik évad között egy nagyjátékfilm hosszúságú tévéfilm 24 – A szabadulás címmel, melyben Jack Afrikában tesz igazságot és ment meg egy tucat gyereket, valamint a következő évadokra a cselekmény helyszínét is áthelyezték Los Angelesből Washingtonba, illetve New Yorkba.
Az egyes évadok történetei idővel ugyanazokat a szituációkat (beépülés, árulás) ismétlik. Jack vallatásai lassan megszokottá válnak, és bőven akadnak erős, a valóságtól nagyon elrugaszkodó túlzások is – elég, ha a negyedik évadra gondolunk (a terroristák egy nap alatt akarnak végezni a külügyminiszterrel, leolvasztani Amerika atomreaktorait, megsemmisíteni az elnök különgépét és rakétát lőni Los Angelesre), vagy arra, hogy Jacket több részben brutálisan megkínozzák, mégis képes elintézni fogvatartóit és az akciók élére állni a hátralevő órákban. A 24 érdekessége, hogy mindezek ellenére is – a feszültség állandó magas szinten tartásával – képes nézőjét a képernyők elé szegezni.
Ez azonban nem mondható el a magyar közönségről, kivéve egy szűk rajongói kört. Az első évadot egy évvel az amerikai premier után ugyan levetítették a televíziók, de nem vonzott elég nézőt ahhoz, hogy folytassák a sugárzást. Hosszú szünet következett, majd a 24 váratlanul ismét megjelent a képernyőn (párhuzamosan a széria alapkoncepciójára számos ponton hasonlító Tűzvonalban című magyar krimisorozattal), egészen a hatodik évadig követve az eseményeket.
Jack Bauer alakja nem forradalmasította alapjaiban az akciósztárok karakterét, mégis sikerült olyan hőst teremtenie, aki minden terrorcselekmény elhárításához nélkülözhetetlen. Igazi hazafi, nem saját érdekei vezérlik, valóban a nép érdekében cselekszik. Mindezt egy remek, adrenalin-növelő sorozatban teszi, mely a nyolcadik évaddal csak átmenetileg zárul le, hiszen nagyjátékfilmet terveznek készíteni belőle. Vajon ezek után lesz-e még olyan hőse Amerikának, aki halandó létére egy nap alatt képes megmenteni a nemzetet?
