December 8-án startolt a hazai mozikban Madarász Isti (Ecc-pecc, Hurok) legújabb, cseppet sem szokványos alkotása, az Átjáróház. A film tulajdonképpen egy okkultizmusba oltott, kissé groteszk, sötét hangulatú, ugyanakkor igen szórakoztató szerelmes mese, amelyet mindenképp nagyvásznon kell látni! Előfordulhat, hogy többször is…
A film már az alapoknál csavar egyet a szokásos romantikus filmek történetén. Krisztián (Bárnai Péter) és Ági (Rujder Vivien) románca gyakorlatilag még el sem kezdődik, amikor lényegében már véget is kellene érnie. A fiú az első randiról elkésik, a lány pedig halálos buszbalesetet szenved. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy Krisztián épp annak a hullaháznak a legújabb éjjeli portása, ahol a halottak éjszaka – újfajta – életre kelnek. Ne gondoljunk itt valamiféle zombi- vagy szellemjárásra, nem. Ezek az élőholtak olyan lelkek, akik nem tudnak átkelni, mert valami súly még nyomja a szívüket. A mindenkori portás dolga pedig az, hogy segítsen rajtuk. Azoknak, akik tudják, mi nyomja a szívüket, Krisztián nappal segít megoldani a problémát, elvarrni a szálakat, azoknak pedig, akik erre még nem jöttek rá, éjjel segít kitalálni, mi lehet az, ami még itt tartja őket. Azonban az idő limitált. Ha cirka egy hónap alatt nem sikerül rájönniük és megoldaniuk a dolgot, a Boncmesterhez (Kulka János) kerülnek, aki, hát, lényegében egy lelkeket és a halottak húsát evő démoni lény. Nos, Ági is itt köt ki, és a szabályok rá is vonatkoznak…
A film valahol a Liza, a rókatündér és a Nyomozó című magyar kultmozik eredetiségéhez mérhető, már ami a film egyéni világának a megtermését illeti. Az Átjáróházat nem köti sem idő, sem tér, csupán a saját realitása, ennek megfelelően világát az analóg (+retró), a digitális és a túlvilági sajátos keverékeként alkották meg a készítők. Az atmoszférába vegyül némi H. P. Lovecraft novelláinak sötétségéből és baljóslatúságából, melyet megfelelően adagolt fanyar humorral oldanak. A hullaház épületét egyszerre ábrázolják bizarrnak, szépnek, otthonosnak (!) és esetenként félelmetesnek is. Rengeteg apróság van a képeken, amelyek mind hozzátesznek valamit ehhez a furcsa világhoz. Például a hullaházi pater noster (amúgy már önmagában is) koporsó formájú minimál díszítése, vagy Ilus néni, a boszorkány (Kútvölgyi Erzsébet fantasztikus!) lakásának gyakorlatilag minden kis „kelléke” a panelház 17. emeletén. A tarot-kártyás leveses tányér csak pont az i-re, és le merném fogadni, hogy a két albérlőt, a zoknikat teregető fekete kecskét és az Edgar Allan Poe-t idéző hollót mindenki meg fogja jegyezni magának. Ám ezeken kívül is rengeteg kulturális utalás és Easter Egg akad a filmben, amiket alig győzünk felfedezni, felismerni.
Az Átjáróház számos mesei és filmes toposzt alkalmaz, melyeket aztán a rendező a film saját világához idomítva fordít ki vagy értelmez újra, és teszi ezt kifejezetten izgalmas formában. Egyértelmű mesei elem a boszorkány (Ilus néni) vagy a szegénylegény (Krisztián) alakja, de a „jó tett helyébe jót várj” toposz itt is elkötelezett segítőket eredményez. Továbbá a fiú az új munkahelyre gyakorlatilag szerencsét próbálni megy, majd a lányért három próbát is kell kiállnia. De megjelenik a tűzokádó (sárkány helyett) démon is, aki viszont már a jóféle horrorfilmes hagyományoknak megfelelően sérthetetlen és lerázhatatlan, és akinek a legyőzéséhez nem elég csak bátornak lenni, kell valami több, valami plusz is. Bár a film világának normalitása önmagában is groteszk (a többi mellett elég Galla Miklós figurájára gondolni), az óra-toposz vagy a labirintus használatával, illetve a tótágast álló kameramozgással még az eredetinél is szürreálisabb világokba kerülünk. Mindez pedig nagyon izgalmas vizuális élményt eredményez.
Nem mehetünk el szó nélkül a film világához sokat hozzátevő jelmezek mellett sem. A szereplők ugyanis ezeknek köszönhetően válnak karakterekké már pusztán a megjelenésükkel is. Természetesen mindez mit sem érne a remek színészek nélkül. Csak néhány példa. Ha Kulka János megjelenik egy filmben, jelenléte szinte tapintható, ő maga legyen bármilyen állapotban is. Nos, itt is erre a jelenlétre épített a rendező, úgy, hogy Kulkából igazából semmit nem látunk, de mivel ismerjük, tudjuk, ki van a maszk mögött. Egy pontig legalábbis, mert a Boncmester jelmezében igen hamar feloldódik ez a Kulkaság, de a jelenlét megmarad. A Boncmester öltözéke a steampunk stílus és Neil Gaimen Sandman-viseletének ötvözetére emlékezetet, ami hordozója nélkül is eléggé félelmetes, hát még akkor, amikor gazdája benne van! De Ági modern-királylányos megjelenése is igen kifejező, ahogy a halottak öltözékét is igyekeztek egyformára, egyúttal mégis tökéletesen egyedire szabni, viselője személyiségének függvényében. És még nem beszéltünk Krisztián, a hullaszállítók, Galla Miklós vagy Ilus néni ruháiról, szóval a sort még bőven lehetne folytatni.
A fentiek ellenére az Átjáróház azonban nem lett kifogástalan alkotás. Madarász Isti filmes világépítése igazán figyelemre méltó, éppen ezért szívesen merültem volna benne mélyebbre is. A kissé elvékonyított sztorinak jót tett volna, ha kap plusz árnyalatokat, ahogy a mesei egyszerűségű karaktereknek is. Hiszen ennek a gazdag színezetű világnak a szélesebb spektrumából vajmi keveset ismerünk meg, ahogy a főbb szereplők kapcsolatairól, mozgatórugóiról, céljairól, eredetéről – egy bizonyos fontos mozzanaton kívül – sem tudunk meg semmit. Ennek köszönhető, hogy a filmvég, minden lekerekítés ellenére, kissé súlytalanná válik. Ismerve a forgatókönyvíró, Veres Attila (az Odaát sötétebb, az Éjféli iskolák és A valóság helyreállítása c. könyvek szerzője) stílusát, valószínűleg a fentebb hiányolt elemek nyomokban benne lehettek az eredeti forgatókönyvben, viszont innen nézve, az is érthető, miért döntöttek az alkotók a nézőbarát, könnyedebb verzió mellett. Legyünk azonban igazságosak. A sodró lendületű, jó humorú film világa nagyon is beszippantja nézőjét a bizsergetően izgalmas apró nüanszoknak, a díszleteknek és jelmezeknek, az emlékezetes karaktereknek és a remek színészeknek köszönhetően. Éppen ezért, aki szeretni fogja ezt a filmet, az biztosan többször is meg fogja nézni. Az Átjáróház ugyanis minden hibája ellenére is egy kifejezetten szerethető és szórakoztató alkotás lett, amin nagyon is van mit nézni. Ahogy az is majdnem biztos, hogy a film megtekintése után ki fogjuk próbálni életünk párjával a kő-papír-olló játékot…
Főszereplők: Rujder Vivien, Bárnai Péter, Kulka János, Kútvölgyi Erzsébet, Árpa Attila, Dobó Kata, Galla Miklós. Operatőr: Garai Gábor. Zene: Pacsay Attila Látvány: Horgas Péter. Jelmez: Bárdosi Ibolya
Producer: Muhi András & Ferenczy Gábor
Írta: Veres Attila
Rendezte: Madarász Isti
Romantikus fantasy-vígjáték
Gyártó: Focus Fox
Forgalmazó: InterCom
A filmhez videoklip is készült Miller Dáviddal!
