Film-Virage Kulturális Egyesület

viragelogo-szovegbelul.png

Facebook oldaldoboz

Címkék

#abszurd (1) #ADRIEN BRODY (1) #akciófilm (1) #Asteroid City (1) #A vámpír árnyéka (1) #blöff (1) #bram stoker (1) #Bram Stoker Drakula (1) #christopher lee (1) #Christopher Lee (1) #dracula (2) #drakula (1) #Drakula és a Nosferatu (1) #Dreyer Vámpír (1) #EDWARD NORTON (1) #film a filmben (1) #Fogadó a Repülő Sárkányhoz (1) #Fortune hadművelet (1) #Francia Kiadás (1) #gótikus horror (1) #guy ritchie (1) #HONG CHAU (1) #horror (1) #horror vígjáték (1) #JASON SCHWARTZMAN (1) #jason statham (1) #JEFFREY WRIGHT (1) #Jeff Goldblum (1) #kapcsolatfüggő (1) #kémfilm (1) #levélregény (1) #LIEV SCHREIBER (1) #lugosi béla (1) #MARGOT ROBBIE (1) #MATT DILLON (1) #MAYA HAWKE (1) #meta (1) #Murnau (1) #nicholas hoult (2) #nicolas cage (2) #nosferatu (1) #Nosferatu (1) #Operation Fortune (1) #posztmodern (1) #Renfield (1) #renfield (1) #SCARLETT JOHANSSON (1) #STEPHEN PARK (1) #STEVE CARELL (1) #szimmetria (1) #TILDA SWINTON (1) #TOM HANKS (1) #universal (1) #vígjáték (1) #Wes Anderson (1) #WILLEM DAFOE (1) # vámpír (1) Andrew (1) Angela Bassett (1) anima (1) animáció (1) animus (1) Arany Medve (1) Batman (3) Berlini Filmfesztivál (1) Borbély Alexandra (1) Bosszúállók (2) boszorkány (1) Carl Gustav Jung (1) Chadwick Boseman (1) christian bale (1) christopher nolan (1) Columbia (1) comics (3) cziegler (1) Dakota Johnson (1) Dario Argento (1) DC (1) Disney (2) disney (1) Doktor Strange (1) élőhalott (1) Emma (1) Enyedi Ildikó (1) fan service (1) Fekete Párduc (1) Fekete Párduc 2. (1) feminizmus (1) filmszemle (3) folytatás (1) függetlenfilm (1) Garfield (1) gender studies (1) George A. Romero (1) gyász (1) horror (2) Hulk (1) Ifans (1) interjú (1) iszlamista (1) joaquin phoenix (1) Joker (1) Jung (1) képregény (1) képregényfilm (1) kommunizmus (1) kritika (1) Lee (1) Letitia Wright (1) Luca Guadagnino (1) Ludwig Göransson (1) Lupita Nyongo (1) magyar film (1) Martin Freeman (1) Marvel (3) Marvel-film (1) MCU (1) mese (1) Morcsányi Géza (1) Namor (1) NSZK (1) Pókember (2) politika (1) pszichoanalízis (1) robert de niro (1) Ryan Coogler (1) sándor (1) shrek (1) Shuri (1) sorozatok (1) Stan (2) Stephen King (1) Stone (1) superman (1) szuperhős (3) Talocan (1) társadalmi nem (1) TChalla (1) Tenoch Huerta (1) terrorizmus (1) Thanos (1) Tilda Swinton (1) tim burton (1) titán (1) todd phillips (1) Tom Savini (1) v1 (1) Vasember (1) virage gomba (1) wicca (1) Winston Duke (1) zombi (1) Címkefelhő

Virrasztás – Saul fia kritika

2015.06.24. 00:00 Virage

Szalóki László

Nemes László filmje a cannes-i bemutató óta eltelt rövid idő alatt valóságos diadalmenetet járt be. Nyugaton elképesztő kritikai siker, és az igenis létező társadalmi feszültség ellenére a honi szakma és kritika is szokatlanul lelkes, nem beszélve arról, hogy a kasszáknál is jól szerepel. De vajon megérdemel-e a film ekkora figyelmet? Tud-e újat mutatni a haláltáborok világáról?

saul-fia.jpg


Eszközök

Igen, megérdemli, és igenis tud. Nemes László első nagyjátékfilmje kiváló, és bár a minőség, amit képvisel egyáltalán nem független a témájától, mégsem jelentékteleníti el a filmes holocaust dömping, nem csupán egy lesz a sorban. Hogy miért? Az ilyenkor szokásos kritika-áradatot átnyálazva két fő dologban találni konszenzust: abban, hogy a film szokatlan szemszögből, egy Sonderkommandós nézőpontjából mutatja be Auschwitz kegyetlen világát, illetve hogy ezt a miliőt ritkán tapasztalható technikai kivitelezéssel viszi vászonra: hosszú snittekkel, kevés vágással, a főhős, Saul „félszubjektív”, vagy még inkább szubjektív tekintetén át. Erről azonban később, egyelőre csak annyit jegyeznék meg, hogy a film operatőre a kiváló Erdély Mátyás (Szelíd teremtés, Delta, Macerás ügyek, Before Dawn).

A Sonderkommandó elnevezés egy főként zsidókból és hadifoglyokból álló „különleges osztagot” takart, feladata a gázkamrákban kivégzett emberek – a filmben és a feljegyzések szerint a táborokban is egyszerűen csak „darabok” - földi hamvainak eltakarítása volt. Ők cipelték a holttesteket a krematóriumokba, ők szedték össze a hátrahagyott ingóságokat, és ők gondoskodtak arról is, hogy a hamvaknak a folyók vizeiben örökre nyoma vesszen. Nem maradhatott sem szemtanú, sem bizonyíték. Sokáig kollaboránsnak hitték őket, rehabilitálásuk csak a táborok felszámolása után sok évvel indult az ott elásott és megtalált naplók, illetve egy-egy bátrabb, őszintébb túlélő segítségével. Nem volt választásuk, csak a behódolás. És persze a halál.

Saul, a címszereplő egy a sok-sok tábori közmunkás közül. Az átélt borzalmak miatt apatikus, érzelmeket nem mutat. Röhrig Géza visszafogott, alázatos, ám karizmatikus alakításában mégis hipnotikus jelenlétű személyiséggé nemesül, kivált, amikor a gázkamrák „takarítása” közben találnak egy kisfiút, aki a testek alá szorulva túlélte a halálos dózist. A csoda csak néhány percig tart, egy SS orvos megfojtja a gyereket, a cselekmény origójában mégis ő áll, mivel Saul rögeszméjévé válik, hogy a gyermek az övé, és hogy rendes temetést kell kapnia rabbival, aki felmondja a szertartáshoz a Kaddist. A képtelen helyzetet tovább bonyolítja, hogy az orosz hadifoglyok vezetésével a Sonderkommandó kitörtést szervez, amit nagymértékben hátráltat a főhős rabbit kereső magánakciója.

Nemes László rengeteg időt töltött olvasással, hogy ez a világ a korábban ábrázoltaknál pontosabb, helyesebben filmre vitt legyen. Holocaust túlélők beszámolóiból és a Sonderkommandósok naplóiból indult ki. A részletek kidolgozásában Vági Zoltán történész is segítette, az ő türelmes alaposságuk érdeme is az, hogy a film esztétikailag szilárd és beleköthetetlen, a hab a tortán mégis Zányi Tamás hangmérnök munkája. Magyar film hangkulisszája talán sosem volt még ilyen gazdag és pszichológiailag hatásos.


Esszencia

A szokatlan szemszög és kivitelezés azonban csak korrekt filmmé tenné a Saul fiát, de nem kiválóvá. Valódi értékét az adja, hogy tematikája, filmnyelvi megoldásai és filozófiai üzenete integráns és kongruens egészet alkotnak; a film cselekményi szintje és többedleges jelentésrétegei tökéletesen illeszkednek: Nemes László művének esztétikája van.

A film már a történet szintjén etikai kérdésfeltevésre sarkall: mi a fontosabb, a szabadság és a túlélés, vagy a hátrahagyottak végtisztessége, az emlékezés szertartásos folyamata? A pécsi Apolló moziban megtartott közönségtalálkozón egy kérdező számon kérte az alkotóktól a Saul lelkén száradó halálokat, hollywoodias fogásnak titulálva ok-okozatiságot erőltetni egy olyan közegben, ahol a halál mindennapos. Úgy gondolom, ez sokkal több annál. A főhőst esetlenségében, súlyos tévedéseiben ábrázoló cselekményvezetés elidegenít, folyamatosan kérdésekkel bombáz: megéri-e egy halottért kockáztatni az élőket? Megéri-e egy rítusért kockáztatni többek életét? Az Auschwitz-Birkenau táborban 1944-ben történt kitörési kísérletre épülő szállal, és a vele kapcsolatos fordulatokkal a film végül nullára rendez. Hősként végzi az is, aki harcban esik el, és az is, aki embersége utolsó morzsáit csipegetve, egy alig hallható belső hangtól vezérelve kísérli meg a lehetetlent: megszervezni egy halotti szertartást. Végül a hőssé válás mikéntje a közös: sortűzben esni el. Ezért van az, hogy mégsem teljesen archaikus történet a Saul fia, bár rendezője a közönségtalálkozón annak titulálta. Nem azonosulunk szükségszerűen a tragikus hőssel, hiába vagyunk vizuálisan is hozzá kötve, ráadásul a történet (de nem a film maga) nyitva is hagyja a kérdést: melyik a helyes út, pragmatizmus vagy etika, túlélni vagy emlékezni?

Ha egy embertelen korban az emberség utolsó védőbástyája az emlékezés aktusa, akkor a szüzsé, a filmi megvalósítás végső tétje is etikai természetű. Hogyan ábrázoljuk a kegyetlen népirtást hitelesen, de a fölösleges halmozást, a borzalmak elidegenítő burjánzását elkerülve? Úgy, hogy a narratíva természete határozza meg a rendezést: feljogosítja egy szokatlan stílus használatára. Szinte végig Saul tarkóját bámuljuk. A képeknek nincs mélysége, ami hősünknél távolabbi, a homályba vész. A gázkamrákban rekedtek dörömbölése, jajgatása, az egész filmen fokozatosan épülő gigantikus suspense gyakran beazonosíthatatlan, idegtépő hangjai mind a fantáziánkat korbácsolják. A zseniális hangkulissza be is von és el is távolít, sejtet, értelmez, de mégis primer hatást vált ki. Mert Saul nem akar odanézni, ki akarja zárni a külvilágot. Egy emberi roncs, nem érez, csak halálfélelmet. Ezen csak utolsó emberi célja mutat túl: eltemetni a fiát. Ez a film vitathatatlan esztétikai bravúrja, a végletekig viszi a naturalizmust, ugyanakkor mégsem válik banálissá. A holocaust filmeknek – és igazából ideértendő minden alkotás, ami feldolgozhatatlan történelmi traumákról szól – ez még sosem sikerült. Európában a mellőzés esztétikája dívik még ma is, a hiányé. Az ilyen film gyakran arról szól, amit meg sem mutat. Mások giccsel (Schindler listája) vagy humorral (Az élet szép, Becstelen brigantyk) idegenítik el a befogadót. Naturalista irányba csak az erőszakpornó mutat, arra csak a nazisploitation filmek indultak el (Ilsa-filmek és megint csak Becstelen brigantyk). Ezért határozott igen a válasz arra a kérdésre, van-e létjogosultsága Nemes László mozis debütjének, dacára annak, hogy csak A zongorista óta több film készült a témában, mint az azt megelőző 30 évben összesen. Talán -remélhetőleg- úgy zárhatja le a náci népirtás ábrázolásának tematikáját a Saul fia, ahogy a westernnel tette bő húsz éve Eastwood és a Nincs bocsánat: úgy, hogy megadja neki a végtisztességet, az időt az elmélyült emlékezésre, hogy aztán tovább léphessen. Ahogy minden halált, minden traumát, úgy a modernség traumatikus alapélményét is csak akkor dolgozhatjuk fel, ha szembenézünk vele és talán a Saul fia az első film, ami ebben igazán segíthet.

A film manapság egyáltalán nem megszokott módon 35 mm-re készült. Ez is a művet átfogó komplex esztétikai kinyilatkoztatás része. A holocaust-mozik mindig a túlélésről szólnak, a vitalitás erejét hangsúlyozzák az embertelenség emberi közegében. De Nemes nem. Ő a szertartásos emlékezés allegóriáját foglalta mozgóképbe ebben a túlontúl konkrét, politikailag nyomorultul agyonterhelt filmi közegben. Az emlékezés fontossága pedig a zsidó kultúra egyik alapeszménye. Persze az alkotók nem bocsátkoztak hosszas esztétikai fejtegetésekbe. Az emlékezés, mint feladat előkerült ugyan, de nem jutottunk tovább annál, hogy a filmkép örök, a digitális képek pedig elvesznek a világháló inflálódott képi tengerében. Ez ráadásul nem is feltétlenül igaz, nem beszélve arról, hogy a Saul fia túlnyomórészt digitális kópiákról megy a filmszínházakban, ami azért csavar egyet az eszmefuttatáson. Nemes remélhetőleg nem csak magának készítette a filmet, hogy a 35 mm-es kópián otthon nézegesse. Azt is mondta viszont, hogy a film fény és sötétség immanens találkozása, és talán ez a celluloid-mozi lényege, így lesz belőle Saul leghatékonyabb segítője. Mert a kémiai film nem értelmez, nincsenek algoritmusok, közvetett matematikai viszonyok. A képet nem „feldolgozzák”, a fény csak „ráír” a celluloidra, nem feltétlenül elemzi, manipulálja és torzítja az ábrázolt valóságot. Ha ezt belátjuk, egyáltalán nem meglepő módon André Bazinhez jutunk, a neorealizmushoz és a háború utáni közvetlen időszakhoz, ezért van tétje annak, hogy nem REDre vagy más digitális technológiára forgott az anyag: ez az a gesztus, amivel a lehető legélénkebben idéződik fel még 70 év távlatából is az emberiség egyik legszörnyűbb tette.

Bár a halotti tor teljesen idegen a zsidó hagyománytól, az elhunytat a temetésig nem szokták magára hagyni. Az időt csendes elmélkedéssel és imádsággal töltik, szótlan, gondolataikba mélyedve. A feldolgozás aktusa a Saul fia – virrasztás. Nem is az a fontos, hogy a fiú tényleg az övé-e, hanem az, hogy megmaradjon az emlékezetünkben.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://virage.blog.hu/api/trackback/id/tr667568716

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása